A fényforrások története

Mai blog cikkünkben egy kis időutazásra invitálunk, hogy megismerkedhess a fényforrások mibenlétével és a világítás történetével és fejlődésével.

Mik azok a fényforrások?

Minden olyan eszközt, amely fényt bocsát ki, fényforrásnak nevezzük. Az elektromágneses sugárzásnak a 380 nm és 780 nm hullámhosszúság közé eső tartománya az, amely szemünk által érzékelhető, mint látható fény.

A fény története

Az őskor egyetlen fényforrásaként az akkori ember által csiholt tűz szolgált, amelyet pattintott kövekkel, vagy fadarabok egymáshoz csiszolásával érték el. Akkoriban az alapvető fiziológiai szükségleteket elégítették ki vele, így melegítésre és a ragadozók elleni védelemre alkalmazták.

A tűzcsiholásnál egyszerűbb és praktikus megoldásnak bizonyult a fáklya használata, amely az akkori társadalom széles körében elterjedt, a szegényebb rétegek még a középkorban is alkalmaztak fáklyát melegítésre és világításra egyaránt. Mivel kimondottan tűzveszélyesnek számított és nem bizonyult kimondottan energiahatékonynak, a világítás a következő lépcsőfokra lépett.

Ez volt a kanóc elven működő világítótestek elterjedése. Ezen eszközök esetében a világítás alapját a kanóc - ami általában kenderből, lenből, vagy gyapjúból készült - adta, amelyet valamilyen folyadékba (például mécses), vagy szilárd közegbe (például gyertya) építettek be.

A mécses továbbfejlesztett, modernebb kivitelezése a petróleumlámpa volt. A mécses és a petróleumlámpa között azonban lényegi különbség volt, hogy a lámpát üvegbúrával fedték le és az olajat petróleumra cserélték. A lámpa negatívuma az volt, hogy nagyon füstölt, azonban előnyei közt megemlíthető, hogy a korábbiaknál erősebb, fehérebb fényt generált. 

Az 1800-as években, az ipari forradalom óriási változásainak és vívmányainak köszönhetően felfedezték az elektromos áramot, amely elősegítette a különféle anyagból készült izzószálakkal (például platinaszálas, szénszálas, cellulóz szálas) történő kísérletezést, egy új, eddiginél alkalmasabb világítótest előállítására.

A kor kiemelkedő magyar találmánya volt Irinyi János gyufája, amely robbanás- és zajmentes volt.

Több kiváló tudós és kísérlet vezetett odáig, hogy Joseph Wilson Swan már 1960-ban képes volt működő izzót bemutatni, azonban az csak rövid ideig volt működőképes. Továbbá Ő volt az első ember, akinek az otthonát teljes egészében izzólámpák világították meg.

Thomas Alva Edison neve ismerős lehet a villanykörte feltalálása kapcsán, igazán Ő volt az, aki a találmányt tökéletesítette. 1879-ben sikerült olyan izzót létrehoznia, amely 13,5 órán keresztül folyamatosan világított. Néhány hónap elteltével rájöttek, hogy a bambuszból készült izzószál képes akár 1200 üzemórán át működni.

A XX. században is több lényeges változás történt az izzók körül. Elterjedtek a fémszálas izzók, melyek közül a volfrámszálas bizonyult a leghatékonyabbnak. A mai modern izzók alapját is ez adja. A XX. század második felétől terjedtek el a halogének, majd pedig a LED-ek.

Szerencsére ma már számtalan világítóeszköz közül választhatjuk ki a számunkra legmegfelelőbbet. Most, hogy már Te is ismered a fényforrások kalandos és érdekes történetét, itt az ideje, hogy beszerezd saját, minőségi világítótestjeidet is a Fenycentrum.hu oldaláról!